A Soproni Egyetem meghívására vett részt iskolánk a Trianon Emlékparkban rendezett megemlékezésen. Intézményünket a 8.b osztály képviselte Kádár Tibor osztályfőnök vezetésével.
Az ünnepség során koszorút helyezett el Raffay Balázs főigazgató Bánfi Lídia Eszter és Náray Laura tanulónk kíséretében. A megemlékezés egyik megható pillanata volt, amikor Kaszás Ádám elszavalta Reményik Sándor „Akarom” című versét. A költemény gondolatai jól illeszkedtek az esemény üzenetéhez: a veszteségek tudatosítása mellett a megmaradás és a jövőbe vetett hit fontosságára is ráirányították a figyelmet.
A beszédekben elhangzott, hogy a trianoni békediktátum következtében Magyarország jelentős területeket veszített el, és a nemzet számára súlyos történelmi törést jelentett az ország feldarabolása. A szónokok ugyanakkor arra is emlékeztettek, hogy a megemlékezés nem csupán a gyász napja. Fontos felidézni azt is, hogy az ország a nehézségek ellenére talpra tudott állni, új utakat keresett, és képes volt fejlődni az elveszített területek nélkül is. A múlt ismerete mellett ezért a remény, a bizalom és a közös jövőbe vetett hit is helyet kapott az ünnepi gondolatok között.
Érdekes történelmi példaként szó esett arról is, hogy a trianoni határváltozások következtében Magyarország erdőterületeinek jelentős része az elcsatolt országrészeken maradt. Ez a veszteség később nagyszabású erdősítési programokat indított el, amelyek hosszú távon hozzájárultak az ország természeti értékeinek gyarapodásához.
A megemlékezésen felidézték a Soproni Egyetem történetének egyik különösen fontos fejezetét is. Elhangzott, hogy amikor Selmecbánya az új határokon kívülre került, az ott működő akadémia hallgatói és oktatói rendkívüli erőfeszítéseket tettek az intézmény értékeinek megmentéséért. A tananyagokat, kutatási dokumentumokat, műszereket és egyéb felszereléseket szekereken, illetve szánokon menekítették át, hogy az oktatás és a tudományos munka tovább folytatódhasson Magyarországon. Ez a kitartás és összefogás ma is meghatározó része a soproni egyetemi hagyománynak.
A Trianon Parkban tartott megemlékezés egyszerre adott alkalmat a múlt tiszteletteljes felidézésére és annak felismerésére, hogy a nehéz történelmi helyzetekből is lehet erőt meríteni. A résztvevők így nemcsak emlékeztek, hanem egy közös örökséget és felelősséget is magukkal vihettek az ünnepség végén.