Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. A dátum 1947. február 25-éhez kötődik, amikor a szovjet hatóságok letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd jogtalanul a Szovjetunióba hurcolták. Az esemény jelképpé vált: a magyar demokrácia felszámolásának és a diktatúra kiépülésének egyik korai, figyelmeztető mozzanata volt.
A diákok műsora közérthetően magyarázta el, mit jelent a diktatúra fogalma: olyan rendszert, ahol az emberek nem dönthetnek szabadon, nem mondhatják el véleményüket, és nem választhatják meg vezetőiket. A kommunista hatalomátvételt követően Magyarországon sokakat bebörtönöztek vagy internáltak. 1950 és 1953 között működött a recski kényszermunkatábor, ahol ártatlan embereket – köztük tanárokat, katonatiszteket, papokat és kétkezi munkásokat – tartottak fogva embertelen körülmények között.
Ugyanebben az időszakban családokat deportáltak a Hortobágyra, ahol barakkokban éltek és kényszermunkát végeztek. Az 1956-os forradalom leverése után a megtorlás során kivégezték Nagy Imrét, Magyarország törvényes miniszterelnökét. A megemlékezés kitért arra is, hogy a kommunista diktatúrák nemcsak hazánkban, hanem világszerte milliók életét követelték: a Szovjetunió munkatáboraiban, Mao Ce-tung Kínájában és Pol Pot Kambodzsájában is tömegek váltak az elnyomás áldozatává. Európában a berlini fal vált a szabadság korlátozásának jelképévé.
A műsor emlékeztetett arra, hogy Budapesten a Terror Háza Múzeum őrzi a diktatúrák áldozatainak emlékét, és bemutatja a 20. századi önkényuralmi rendszerek működését. Az elhangzott gondolatok világossá tették: az áldozatok többsége nem hősnek készült, hanem egyszerű ember volt, aki szabadon akart élni.
Iskolánk közössége a megemlékezéssel tiszteletét fejezte ki mindazok előtt, akik a diktatúra idején szenvedtek. A múlt megismerése és megértése közös felelősségünk, hiszen csak így őrizhetjük meg a szabadság és az emberi méltóság értékeit a jövő számára.